Események

« 2017.09. »
hkszecspszov
123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930

Támogató

UMFT

 

DPR

 
A SZIE-YMÉK-n folyó Tudományos Diákköri munka

„A tudományos diákköri tevékenység a tehetséggondozás legfontosabb, legjelentősebb formája a hazai felsőoktatásban.”
(A TDK kézikönyve, 2008)

Absztrakt

A felsősoktatási intézmények elsődleges feladata az ifjú szakemberek képzése, de nem elhanyagolható az intézmény alkotó kollektívájának kutatási, fejlesztési tevékenysége sem. Az elmúlt húsz évben a kutatás-fejlesztési tevékenység kissé átstrukturálódott, és az ú.n. KK-munkák száma lecsökkent.

A diákok számára a Tudományos Diákköri munkában való részvétel az egyik lehetőség, hogy az általánosan vett kutatás-fejlesztési tevékenységbe bekapcsolódhassanak.

A kezdeti TDK munka alapvetően a hallgató érdeklődési körének megfelelő témakör megválasztása után az oktató feladata, hogy a megfelelő témavezetőt, konzulens ajánlja a jelöltnek, majd konzulens (latens) irányítása mellett megkezdődjön a munka. A feladat kidolgozása, megvalósítása adott esetben nemcsak egyszerű irodalomkutatás, feldolgozás, hanem gyakorlati tevékenység, emberi kapcsolatok kialakulása, szervezési problémák megoldásával is párosul.

Az oktatók feladata, hogy a K+F tevékenység egy-egy részterületére is felhívják a hallgatók figyelmét, és amennyiben a hallgatóban kellő affinitás van, úgy ezen részfeladat kidolgozásában részt vehessen.

A SZIE-Ybl Miklós Építéstudományi Karon az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a Tudományos Diákköri munkára jelentkezők száma, és színvonalas, nem egyszer a járatlan úton haladva komoly szakmai eredmények születtek, születnek.

Jelen cikkben ismertetjük, elemezzük a karunkon folyó TDK tevékenység hátterét, eredményeit, sikereit.

A Kar TDK-honlapjának címe: http://tuz.ymmf.hu/?q=hu/content/tdk

A kezdetektől napjainkig

Hivatalosan 1952-re teszik (1) a tudományos diákköri mozgalom indulását. Nyilvánvaló módon a korábbi időkben is volt ilyenfajta tevékenységség, azonban ezek az egyes felsőoktatási intézmények keretein belül működtek. Lényegében, amennyiben 1952-re tehető a mozgalom megalakulása, akkor az első országos tudományos diákköri konferencia 1953-ban került megrendezésre. Ezen és későbbi konferenciák lebonyolítási módja – jelenleg csak szájhagyomány útján tudható -, a jelöltek minden második évben összegyűltek, hogy számot adjanak munkájukról, és országos szinten megméretessenek. Konkrét számadatok nem állnak rendelkezésre, de nyilvánvaló módon előfordulhatott, hogy pl.: egy, az orvostudomány területén végzett munka összevetésre került, például egy műszaki problémát vizsgáló dolgozattal. Vélhetőleg a bíráló bizottságok is nehéz helyzetben lehettek, hiszen a „vegyes” dolgozatok összevetése, megítélése igencsak nehéz lehetett, és az első, második valamint harmadik helyezett kiválasztása komoly vitákat eredményezhetett.

Ez a fajta szervezettség, illetve megrendezési forma a 60-s években folytatódott, majd 1973-ban a tanszéki, szakterületi, kari, illetve intézményi szinten szerveződő tudományos diákkörök országos koordinálására jött létre az Országos Tudományos Diákköri Tanács, és még ebben az évben került megrendezésre a XI., ekkor már OTDK konferencia. Egyes források szerint több szekcióban került sor a konferenciára, majd a későbbiek folyamán véglegesen kialakult, a napjainkban is működő rendszer, azaz a tizenhat szekció, az alábbiak szerint:

  • Agrártudományi
  • Állam- és Jogtudományi
  • Biológia
  • Fizika, Földrajztudományok és Matematika
  • Had- és Rendészettudományi
  • Humántudományi
  • Informatika tudományi
  • Kémiai és Vegyipari
  • Közgadaságtudományi
  • Műszaki Tudományi
  • Művészeti és Művészettudományi
  • Orvostudományi
  • Pedagógiai, Pszichológiai, Közművelődési és Könyvtártudományi
  • Tantárgypedagógiai és Oktatástechnológiai
  • Társadalomtudományi
  • Testnevelési és Sporttudományi szekció.

 A szekciókon belül tagozatokat alakítottak ki, amit a beadott, bemutatott dolgozatok egyre növekvő száma, valamint az egyes szekciók összetettsége indokolt. Az utóbbi kilenc OTDk-n bemutatott dolgozatok számának alakulása – 1.sz. ábra – is jól tükrözi a tagozatok létrehozását.

diagram1

1.ábra: Az OTDK-n bemutatott dolgozatok számának változása

Így például a XXX. OTDK Műszaki Tudományi szekció (Baja) tervezett

  • Alkalmazott számítástechnika
  • Anyagmozgatás és gépei, robottechnika, termelési rendszer, logisztika
  • Anyagtudomány, anyagvizsgálat
  • Geotechnológia, geodézia, műszaki földtudomány
  • Elektronika
  • Elektronikai- és számítástechnikai eszközök
  • Energetika, hőtani és áramlástani folyamatok, gépek
  • Építészet és építészettörténet
  • Építés és épületszerkezet
  • Gépgyártástudomány és technológiai berendezések
  • Képlékenyalakítás és kohászati technológiák
  • Könnyű, élelmiszer- és műanyagipari technológiák
  • Közlekedésépítés, közlekedésüzem
  • Járműmérnöki tudományok
  • Mérnöki pedagógia
  • Minőségtervezés, minőség-ellenőrzés, méréstechnika
  • Műszaki mechanika, matematika, fizika, mérnöki létesítmények
  • Géptervezés, számítógéppel segített tervezés
  • Vízépítés és környezetvédelem

Az előzőekből is látható, hogy a szervező bizottság igyekszik a speciális témaköröket összegyűjteni, tematikusan csoportosítani, mégis a korábbiakban – pl. a legutóbbi OTDK konferencián is -, hogy egy jól körbehatárolt témakört nem a megfelelő tagozatba sikerült irányítani.

Főiskolánkon, helyesebben az Építéstudományi karon a TDK tevékenység szinte a kezdetektől jelen volt. Írásbeli beszámolót 1977-től találtunk. A kiadványban (2) számos érdekesség mellett két előadás összefoglalója található meg. További kutatások alapján 1985-től sikerült feltérképeznünk(3) a Tudományos Diákköri tevékenységet. Ennek a felmérésnek (1985-2009) az eredményét az 2. sz. diagram mutatja be.

diagram2

2.ábra: A TDK-munkák száma a SZIE YMÉK-en (1985-2009)

A diagramon jól látható, hogy az eltelt bő 20 évben (1985-2007) kisebb pozitív kilengések mellett  a TDK tevékenység lényegében stagnált, bár nem lebecsülendő tény, hogy egyetlen egy évben sem maradt el a kari tudományos konferencia pályázók hiányában. Az utóbbi két évben ez a stagnálás megszűnt és látványos, ugrásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi.

A Kari Tudományos Diákköri Tanács

A karon folyó tudományos diákköri munka összefogója, koordinátora és általános segítője a kari Tudományos Diákköri Tanács. Tagjai a tanszékek által delegált oktatók, feladatuk bár nem látványos, de igen sokrétű:

  • szervezés, (időpontok kiírása,TDK konferencia, minikonferenciákon való részvételi lehetőség felkutatása, egyéb rendezvényeken - pl. szakmai nap- való részvétel)
  • koordinálás,
  • szakmai támogatás, (témavezetők, külső- belső konzulensek felkérése, opponensek megkeresése, stb.)
  • pénzügyi lehetőségek felkutatása,(talán a legnehezebb feladatok egyike, egyrészt külső szponzorok bevonása, másrészt a HÖK támogatása)
  • PR tevékenység (TDK tevékenység széleskörű ismertetése, népszerűsítése (pl. külön kiadványok megjelentetése, kari egyetemi újságokban való szereplés biztosítása, publikációs lehetőségek biztosítása, stb.)
  • pályázatokon való részvétel. (szervezeti, illetve egyéni)

Kapcsolatok társszervezetekkel

Az Építéstudományi Karon számos szakmai és társadalmi szervezet működik. A kari TDT-nek lényegében informális kapcsolati rendszere van ezekkel a szervezetekkel, azaz tudunk egymásról.

Viszonylag szorosabb és aktívabb a kapcsolati rendszer a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége magyarországi szervezetével, erre jó példa, hogy 2010. májusában minikonferenciát tarthattunk az MMÉV szervezésében, ahol az építőanyag szekció helyezettjei adtak számot tudásukról. (1. fotó)

foto1

1.fotó: Az MMÉV konferencia előadói (Mucsi Zsuzsanna, Kalácska Viktor, Polyák Ágnes, Sugár Viktória)

Hasonló a kapcsolati rendszer a Hallgatói Önkormányzat vezetőségével, bár az eddigiekben inkább a Kari TDT kért és a HÖK lehetőségeihez képest teljesített, különösen anyagi vonatkozásban.

Folyamatban van a kapcsolat felvétel a nemrég megalakult Építéstudományi Egyesület Ybl Miklós Hallgatói Oktatói és Kutatói szakosztállyal. Az informális kapcsolati rendszeren túl igyekszünk mindkét fél számára kedvező együttműködési rendszert kialakítani, elsősorban szakmai szempontokra alapozva.

A tudományos diákköri munka folyamata

Feladatok kiírása: Évente ismétlődő tevékenység, melynek elsődleges feladata a hallgatók érdeklődésének felkeltése. A kidolgozásra váró témák ismertetése elsősorban a tanszékek, illetve az oktatók feladata. A kiírásoknak célszerű tartalmaznia kutatási téma pontos megnevezését, a kutatási feladat jellegét (elméleti, gyakorlati vagy esetleg mindkettő), valamint a témavezető nevét.

Itt kell megjegyezni, hogy a feladat kiírásoktól a hallgató eltérhet, ami azt jelenti, hogy a számára fontos, egyéni témakörrel is foglalkozhat, azonban ekkor a jelentkezőre hárul az a feladat, hogy megfelelő témavezetőt, konzulens találjon.

Jelentkezés, egyeztetés: A kiírások alapján a hallgató megkeresi a téma felelősét, és egyeztetnek az elvárások tekintetében. Az egyeztetés során a témavezetővel megbeszélik a teendőket, és az egymás iránti elvárásokat.

Feladat megvalósítása: Ez a tevékenység az adott témaválasztás esetében lehet viszonylag egyszerű, de összetett is. Mindkét esetben szükséges az irodalomkutatás, a szakirodalom áttekintése és a naprakészség. A témavezető meghatározza a főbb szempontokat, a szükséges vizsgálatokat, és a hallgató ennek alapján kezdi meg a munkáját, melyről rendszeresen beszámol.

Amennyiben vizsgálatok is szerepelnek a feladat megoldásában, úgy a témavezetőnek biztosítania kell az elvégzéshez szükséges feltételeket, lehetőségeket.

A dolgozat összeállítása: Az elvégzett irodalomkutatás, valamint a vizsgálatok eredményeinek kiértékelése, elemzése után kezdődik meg az egyik legnehezebb rész a jelölt számára. Ekkor a szerepmegosztásban már a hallgató játssza a domináns szerepet, de a témavezető irányítása, hozzáértő szelektálása mellet. A végeredmény az elkészült dolgozat, melynek elsődleges szakmai lektora a témavezető.

Felkészítés a konferenciára: A hallgatónak az elkészített pályamunka alapján meghatározott időtartamú előadást kell összeállítania, melyben bemutatja az elvégzett feladatot, és összefoglalja a teljesítés eredményeit. A felkészülés során a témavezetőnek – a tapasztalatai alapján – fel kell hívnia a jelölt figyelmét az igényes szelektálásra, a szemléletes és gördülékeny előadásmódra.

Konferencia: Az igazi megméretés ekkor következik be, ekkor a főszerep a hallgatóé. Szakmai előadását hallgatóság és egy szakmai zsűri előtt kell megtartania. Az előadónak számot kell adnia a szakmai kompetenciájáról, a befogadó közeggel folytatott kommunikációs képességeiről (Ez utóbbinál számít a felkészítés). A konferencia zárásaként kerül sor az értékelésre, az elért helyezés ismertetésére, és a már kidolgozott témakör utólagos életére (pl.: további konferenciák, szakcikk írása, részvétel az OTDK-án, stb.)

Miért fontos a TDK tevékenység?

Közvetlen (primer) előnyök:

Az oktatók        

  • tudományos minősítésének egyik szempontja, előírt oktatói feladat,
  • naprakészsége, ezáltal a tananyag az aktuális eredményeket tükrözi.

A hallgatókat     

  • megtanítja egy műszaki (tudományos) téma feldolgozására,
  • a kutatás (tervezés) fejlesztés módszereinek megismerésére,
  • az eredmények közlésének szabatos, magyaros, érthető formájára.
  • pályázatoknál előnyt jelent a TDK-s tevékenység (pl. ösztöndíj, Erasmus, stb.)

Adott témák szakdolgozattá, diplomatervvé fejleszthetők. A TVSZ „Jegymegajánlás” c. fejezete lehetővé teszi az oktatási időben nyújtott TDK munkája alapján a jegy megajánlást.

Közvetett (másodlagos) előnyök:

Elsősorban a hallgatók szempontjából döntőek:

  • Kutatási készség fejlesztése (probléma felismerése, megoldási lehetőségek keresése, alkalmazása, új mérési eljárás kidolgozása)
  • Önálló munkavégzés munkaprogram összeállítása, kutatási terv kidolgozása, végrehajtása, eredmények kiértékelése)
  • Látókör - elsősorban szakmai - bővítése (a már megismert technológiák mellett újabb eljárások megismerése, aktuális információk kezelése, feldolgozása)
  • Ön(szak)képzés (speciális, célirányos),
  • Magatartás fejlődése (társakkal, oktatókkal, „idegenekkel”),
  • Kapcsolati kör szélesítése (új ismeretségek alakulnak ki egyrészt a hallgatók között, másrészt a témaválasztástól függően külső cégek képviselőivel)
  • Felkészülés az életre „Az élet nem habos torta”  

Összefoglalás

2011-ben kerül sor a jubileumi XXX. Országos Diákköri konferenciára, melyen reményeink szerint hallgatóink az eltelt időszakhoz képest a legnagyobb létszámban fognak részt venni.

Az utóbbi években az Ybl Miklós Építéstudományi Karon ugrásszerűen megnőtt a Tudományos diákköri tevékenységben résztvevő hallgatók száma.

Cikkünkben rövid áttekintést adtunk a TDK-tevékenység múltjáról, jelenéről, valamint e tevékenység összetettségéről, végül összefoglaltuk a tudományos diákköri munka előnyeit, hátrányáról azért nem szóltunk, mert lényegében nincs, azaz egyetlenegy akad: dolgozni, tevékenykedni kell mindkét félnek, hogy e tevékenység eredményes legyen.

Dr. Kászonyi Gábor Phd, SZIE -YMÉK TDT elnöke,
Leczovics Péter, tanszéki mérnök, szigetelő szakmérnök
SZIE-YMÉK, Műszaki Alaptárgyi tanszék

Felhasznált irodalom:

  1. A TDK kézikönyve, 2008, Budapest
  2. Az Ybl Miklós Építőipari Főiskola Tudományos Közleményei 3.szám, Budapest-Debrecen, 1977
  3. SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar Tudományos Diákköri konferencia 2009, Budapest, SZIE-YMÉK „Ypszilon” különkiadás, szerk.:Leczovics P.
  4. Dr. Kászonyi Gábor PhD: Tudományos diákkörök Karunkon, Budapest, SZIE-YMÉK, Ypszilon, 2009

Kiváló

Szent István Egyetem • Cím: 2100 Gödöllő, Páter Károly utca 1.  •  Minden jog fenntartva